A mai fiatal generációnak már egészen máshogy zajlanak a napjai, mint anno. Manapság már az internet előtt nevelkednek az emberek és sok kézzelfogható dologról nem is tudják, milyen lehetett. Milyen lehetett például hetekig szaladgálni a haverok között, mire végre egy rossz másolt kazettán be tudtuk szerezni egy-egy csapat albumát. Most néhány kattintás csupán és máris hallgatjuk mp3-ban a hőn áhított dalokat. Nem tudják azt sem, milyen fáradtságos munka volt összehozni egy alapzenét, hisz nem voltak könnyen kezelhető programok, amiket bármikor le lehetett húzni a netről. Sőt, maga a számítógép is ritkaság volt. Persze ezekkel az új technikákkal semmi baj nincs, csak más a feelingje a gép előtt ülésnek, mint a kutatásoknak és az utána járásnak. Ma már mindenki egyszerűen tud otthon készíteni aránylag elviselhető minőségű zenéket és reppeket. (Egy időben elterjedt az a kifejezés, hogy "szempler van a zenében", azután persze ez éles vitákat váltott ki a makerek, hallgatók és mindenki között. Szerencsére lassan rájöttünk, hogy a sampler egy gép, a sample a kivágott minta és a sampling maga a folyamat). Tehát sok-sok embernek nap, mint nap "jelenik meg" "LP"-je. Sajnos sokan nem tudják valójában mit jelent ez a bizonyos "LP" és vajon honnan/miből is származik. Ezen kérdéskör tisztázásához szeretnék most egy kis dokumentáris anyagot megosztani veletek.

 

Az embereket szinte a kezdetektől foglalkoztatta a hang és annak rögzítése, de sokáig nem találtak erre megfelelő megoldást, míg végül 1877-ben Thomas Edison megalkotta a szerkezetet mellyel felvenni és lejátszani is tudott hangot, fonográfnak nevezte el. Kezdetben ónfóliára rögzített, de csak pár szó felvételére volt képes és néhány lejátszás után használhatatlanná vált. Később sikerült 200 szó körüli felvételi időt elérnie. Időközben Alexander Bell és Charles Tainter továbbfejlesztette Edison találmányát. 1888-ban mutatták be a közönségnek grafofon néven. Egy viaszhengert használtak a felvételhez, a hangerő így gyenge, de a hangminőség sokkal jobb volt, mint a korábbi anyagoknál. Kb. 2 perces játékidőt tudtak ezzel produkálni.

A fonográf megjelenése után pár évvel, 1893-ban a párizsi Pathé testvérek elhatározták, hogy vesznek egy szerkezetet helyi kávéházukba a közönség szórakoztatására és a hely fellendítésére. Ez az ötlet olyannyira bevált, hogy a legtöbb vendég azonnal meg szerette volna magának vásárolni a lejátszót. A szemfüles testvérpár kapva a lehetőségen Edison gépének mintájára megalkotta saját fonográfját. Felismerték, hogy a siker kulcsa az alacsony árban rejlik, hogy az átlagos jövedelmű emberek is megvehessék. A város Chatou nevű negyedében felépítették a gyártelepüket, a negyed azóta is a francia zeneipar központja. Párizs egyik előkelő utcájában nyitották meg fonográf szalonukat ahol fényűző bársonyszékekkel várták az érdeklődőket és vásárlóikat, akik kedvükre hallgathatták kedvenc műveiket. A Pathé féle fonográf sokáig fogalom volt. Többféle lejátszót gyártottak, de egyértelműen a "Le Coq" névre keresztelt modelljük volt a legkelendőbb és legsikeresebb.

    Grafofon

 

Eredeti fonográf felvételek 1900-ból : La Carotte

                                                                  Le Biniou

 

 

 

 

 

 

A fonográf után 10 évvel 1887-ben szabadalmaztatta Emil Berliner saját készülékét a gramofont. Ez a találmány már lapos korongokon spirál menetben rögzítette a hangot. Előnye volt a fonográffal és a grafofonnal szemben a lemezek könnyű tárolhatósága és sokszorosítása is a nagyközönség számára. Berliner először cinklemezbe vágta a hangfelvételt. A vágott lemeznek elkészítették a pozitív nyomóformáját, és ebből csinálták a másolatokat. Később az eredeti cinklemezről acél nyomóformát hoztak létre és ezzel keménygumiba préselték a hangfelvételt. Hosszú kutatás után Berliner rátalált a sellakra, (ami egy trópusi vidéken élő levéltetű elgyantásodott váladéka)

melyet különféle tisztítási eljárások után használtak fel. Ez kellően puha volt a préseléshez, olcsó és jó minőségű hanglemezeket készíthettek belőle, ezért a sellak mindenütt felváltotta a cinklemezt és a keménygumit. A lemezvágáshoz viszont - a sellak törékenysége miatt - viaszlemezeket használtak. Közben persze sorra jöttek a próbálkozások és újabbnál újabb anyagokra nyomták a barázdákat, ám egyikük alkalmazása sem bizonyult túl jó ötletnek. Egy lemezre körülbelül 3-4 perc anyagot lehetett rögzíteni, de csak az egyik oldalát használták a korongoknak. 1904-ben indították útjára azt a lemezt, aminek mindkét oldalára

rögzítettek. 78-as percenkénti fordulatszámon lehetett visszajátszani őket ám ez a szám gyakran ingadozott 70-90 között a kézi hajtás miatt.

A közönség mind több és több érdeklődést mutatott a szerkezetek iránt, hisz eddig "csak" nyilvános helyeken,  élőben elhangzó műveket élvezhettek, a gramofonok és a 78-as korongok megjelenésével és forgalomba hozásával, gyártásával pedig otthon is lejátszhatták kedvenc darabjaikat így ez az eszköz az 1930-as évekre szinte teljesen kiszorította a fonográfot és a viaszhengereket. A lemezek egy csapásra a közönség szívébe zártak magukat.

 

1948-ban az amerikai Columbia Records kiadta új formátumát a "hosszan játszó" (long play = LP) hanglemezt, amely 33 1/3 percenkénti fordulaton forgott a lejátszón és 10" - 12" (25-30cm) átmérőjű. (Egyébként az LP feltalálója a Columbia Rec.-nél dolgozó magyar születésű Peter Carl Goldmark volt.) Oldalanként kb. 15-20 perc hanganyag fér el rajta.

 

Az RCA Victor Records 1949-ben mutatta be új kislemezét (single play = SP), ezt 45-ös percenkénti fordulat mellett lehetett lejátszani, a gramofonlemezekre jellemző 3-4 perces játékidő viszont megmaradt, ellenben sokkal kisebb és könnyebb volt. ( 17 cm , 7" átmérőjű)

 

A "magas hanghűségű" (Hi-Fi = high fidelity) monó felvételeket, mágnesszalagon rögzítették (Magnetophon), valamint kidolgozták a hasonló műszaki színvonalú, "hosszan játszó" mikrobarázdás lemezt (LP). Különös módon az ezután gyorsan megjelenő sztereó technika már nem volt képes akkora dinamika és jelenlét érzet megjelenítésére, mint elődje.

 

A lemezek játékidejének növekedését, illetve a nagyon jó minőséget ez a technológia tette lehetővé. Ezek a lemezek még mindig nagyon nehezek és törékenyek voltak. Az új műanyagok megjelenésével azonban minden megváltozott, ekkor kezdték a PVC egy speciális vegyületét is használni. Ez az új rugalmas és könnyű anyag gyorsan kiszorította a hanglemezgyártásból a bakelitet, ám a név - bár műszaki szempontból teljesen hibásan, de - megmaradt. Persze leginkább csak nálunk, külföldön a lemezeket vinyl-nek (polivinil klorid) hívják.

 

LP-kre (12” 33 1/3 fordulat) többnyire albumokat (persze nem csak azokat) nyomnak, legtöbb esetben 2LP-n jelennek meg a hosszú (40 percnél több) játékidő miatt, néha előfordulnak 3LP-s kiadványok is. 4LP-n pedig a dupla albumok szoktak napvilágot látni. Single és EP többféle formátumon is előfordul, általában 12” 45 fordulat vagy 7” 45 fordulat, de található 10” 45 fordulaton is. 

 

Az amerikai lemez szabványok a Recording Industry Association of America (RIAA) irányelveit követik. Az inch-rendszer csak névleges csupán, pontatlanul jelzi az átmérő méretét egy közelítő értékkel. Jelenleg a 12 inch-es lemez 302 mm ( 11,89 inch pontosan), a 10 inch-es 250 mm ( 9,84 inch pontosan), a 7 inch-es pedig 175 mm ( 6,89 inch pontosan).

 

 

A hangminőség és tartósság nagyban függ a vinyl minőségétől. A 70-es évek elején a költségek csökkentése miatt könnyebb, rugalmasabb lemezeket kezdtek nyomni. Az iparág nagy része átvette a  minőség és lemezvastagság csökkentésével járó technikát, melyet a tömegtermelésben alkalmaztak. Ezt az RCA Victor nyomán "Dynaflex" eljárás (125 g/m2)-nak nevezik, melyet a lemezgyűjtők többsége csak alacsony minőségűként tart számon. A legtöbb lemezt újrahasznosított műanyagra nyomják.

 

Az új "virgin" vagy "heavy" (180-220 g/m2) lemez kifejezést általában a modern "audiophile" lemezekre használják minden műfajban. Számos gyűjtő értékeli többre a 180 g/m2 lemezeket, ezeket hangzás szempontjából magasabb minőségűnek tartják, mint a normál „bakelitet”. Ezek a lemezek jobban ellenállnak a deformálódásnak is, melyet a puszta lejátszás okoz. A 180 g/m2 lemez előállítása jóval több költséggel jár, és magasabb minőségű gyártást követel, mint egy átlagos lemez.

 

Miután a legtöbb „bakelit” újrahasznosított műanyagból készül, szennyeződések gyűlhetnek össze a lemezen, ezek okozzák, hogy egy vadonatúj albumon lévő zenei alkotás is recseg és pattog. A "virgin" lemez kifejezés azt jelenti, hogy az albumot nem újrahasznosított műanyagból készült lemezre nyomták, és elméletileg mentes az ilyen szennyeződésektől. A gyakorlatban viszont ez a gyártói minőségellenőrzéstől függ.

 

A lemez lényegében első perctől fogva valami misztikus módon megbabonázta az embereket. Nem tudni pontosan hogyan csinálja, egyeseket a színe, a csillogása, a dinamikája, az időtállósága, a sercegése vagy ezek összessége vonz annyira. Egyszerűen van egy varázsa, ha az ember egy „bakelitet” fog a kezébe, tesz a lejátszóra és arról hallgatja a kedvenc zenéit. Aki már fogott lemezt szerintem nagy valószínűséggel tudja miről beszélek. Elvarázsolja az embert és már csak azt veszi észre legközelebb, hogy lemezboltokban, eldugott antikváriumok poros polcain kutatja kedvenceit, lemezvásárokra jár és a lakásban stócokban állnak a "feketék". Gyűjteni sokféle képpen lehet, van, aki egy-egy stílust, mások a kedvenc előadóik összes kiadványát akarják megszerezni. Egy albumot, maxit akár több példányban is hisz a más-más kiadások más-más dolgot rejthetnek, más a borító, más a címke (label), dedikált, nem dedikált és akad olyan is, aki különböző kiadókra specializálódik. A 80-as évek végén és 90-es évek elején megjelenő új digitális technika, a compact disk (CD) szinte azonnal kiszorította és felváltotta a „bakeliteket”. Ám a szaporodó lemezrajongók és DJ-k, akik mai napig erre a formátumra esküsznek megmentették kincseiket. Általában a gyűjtők egy valamiben biztosan egyetértenek: a zene vinyl-en az igazi. Magyarországon manapság évente már csak pár ezer példányt nyomnak, amik nagy része modern tánczenei lemez, de külföldön a kisebb és nagyobb sztároknak egészen biztosan megjelenik az albuma, maxija vinyl-en a gyűjtők, a DJ-k és az egyszerű otthoni hallgatók nagy örömére. A gyűjtésnek lényegében csak két dolog tud határt szabni: a lakásunk mérete és a pénztárcánk.

 

Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatnom hazánk egyik legelszántabb fekete zene gyűjtőjét.  Dj Györemix!-el beszélgettem kicsit szenvedélyéről.

 

Mikor kaptad/vetted az első lemezed és milyen apropóból?

1988-ban egy használtlemezboltban vettem meg első 12"-esemet a BOMB THE BASS: Beat Dis maxijának formájában, amit egy évvel korábban hallottam a rádióban és igen nagy hatást gyakorolt rám ez a korai sample hiphop műfaj egyik úttörőjeként is számon tartott mestermű.

Egyből rákattantál a tömeges gyűjtésre vagy szép lassan gyarapodott a kollekciód?

Az első években (1988-91ig) csak elszórtan vásárolgattam 15-20 lemezt évente. Majd amikor a Yo! MTV Raps belehasított a kábeltévéken keresztül a tudatomba, kezdtem el szinte minden pénzemet CD- és vinyl-lemezekbe fektetni.

Mi volt a legritkább lemez, ami megfordult nálad? Hogyan jutottál hozzá?

Több száz ritka lemez van a birtokomban, amiket javarészt komoly gyűjtőktől szereztem be. Sokat járok külföldön, ahol főleg eldugott kis használtlemezboltokban lehet igazán nagy kincsekre lelni. Az internet is számos lehetőséget nyújt, de ott mindennek jobban meg is kérik az árát.

Melyik volt a legdrágább lemezed?

Tízezres értéket képviselő kategóriában száz darab felett vannak ritkaságaim. Leginkább már megszűnt kisebb független kiadók példányai érnek igazán sokat, ahol később befutott vagy ismertebbé vált rapelőadók lemezei jelentek meg kis példányszámban.

Ismerek pár embert, akik előbb adnák el a cipőjüket és a ruháikat, minthogy a lemezeiktől megszabadulnának. Te hogy állsz ezzel? Van olyan lemezed, amit nem adnál el akkor sem, ha rengeteg pénzt ajánlanának érte?

Volt már rá példa, hogy megvoltam szorulva anyagilag, ezért mérlegelve a beszerezhető lemezek kategóriáját, adtam már el néhány száz lemezt az évek során a ritkább darabokból is (azóta már 90%-ukat újra megvásároltam). Vannak előadók, akiktől teljes sorozatom van maxi+album szinten (kb.20-30db vinyl/ előadó) vagy csak 1-2 lemez hiányzik a sorozatból. Ezek közé tartozik a Lords Of The Underground és a The 2 Live Crew (kb. 30-35db lemez) lemezgyűjteményem is.

Van olyan lemez, amit már régóta be akarsz szerezni, de még nem sikerült?

Egy igazi vinyl junkie-nál, mint én, az ilyen lemezek száma többszáz körül jár, mivel mindig teljesebbé szeretnénk tenni az előadónkénti vagy kiadónkénti gyűjteményünket.

Van valami szisztéma, ami alapján gyűjtöd a lemezeket vagy vegyesen vásárolsz mindenfélét?

Korszakokra bontva, évjárat, kiadók szerint, stílusokba sorolva csoportosítom a lemezeimet. Külön szekcióban vannak a női előadók, az old school funk, electro funk, old school rap, new school rap, R'n'B/ Soul, sample hip hop vagy akár DJ munkák. Soha véget nem érő történet!

Végül egy közhelyes, de szerintem annál többeket foglalkoztató kérdés: nagyjából mennyi lemezed van jelenleg és hogyan/hol tárolod őket?

A teljes hip hop lemezgyűjteményem mostanában lépte át a tízezres határt. Ezekbe az eredeti nyomású CD-imet is beleszámoltam, ami kb. 1500 db körül járhat, a többi az vinyl formátum.
A CD-k nagy részét rekeszekben vagy falra rögzített tartókban tárolom. A 12"-es fekete korongoknak még 15 éve terveztem egy speciális tartót, amit kezdetben egy asztalos ismerősőmmel kiviteleztettem, később egy barátommal közösen épitettük össze. Kb. 5 éve tovább fejlesztettem, hogy egyenként akár 300 lemezt is képesek legyenek eltárolni. Megközelítőleg egy fél szoba le van fedve ezekkel a lemeztartókkal és a DJ pultommal együtt.

10telettel: Györemix!

 

 

Köszönöm szépen a válaszaidat!

 

 

Fanatizmus, megszállottság, szenvedély, mindegy, hogy nevezzük a lemezt egy misztikus légkör övezi. Magával ragad és megfertőz sokakat, amióta csak megalkották. Egyetlen más hanghordozó formátum sem képes ilyen hatást elérni. Még a legújabb digitális technikák sem tudják letaszítani a trónról, hisz különleges élmény „tapintani és látni a zenét” barázdái által. Érezzétek és tiszteljétek!

 

írta: Fu-Rakk