Their Pants Hangin’ Off They Ass – Na most akkor mért járunk bő gatyában?

Azt mindenki tudja, hogy a hip-hop kultúra négy elemből áll: breaktánc, grafiti, mc-zés és dj-zés. Azt is tudjuk, hogy a hip-hop alapvetően az önkifejezésről és az egyéni stílusról szól. És miben nyilvánul meg legjobban egyéniségünk? Természetesen ruházkodásunkban. Az öltözködés kezdetek óta fontos meghatározója volt a hip-hopnak, legyen itt szó az első b-boyok melegítőiről vagy az éppen aktuális szupersztár mc saját ruhacégéről. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a ruházkodás a hip-hop ötödik eleme.
 Mára a hip-hop divat egy évenkénti öt milliárd dolláros üzletággá fejlődött. Szinte már nem is mc az az mc, nem is igazi lemezkiadó az a lemezkiadó, akinek nincs saját ruhamárkája. Sean John, Roc-a-wear, Vokál, Shady Limited, Def Jam University, napokig lehetne sorolni. Nem olyan nehéz megkülönböztetni egy hip-hop rajongót sem az átlagembertől: valamilyen fejfedő (baseball sapka vagy sísapka), sport felső, farmer. Természetesen minimum három mérettel nagyobb. Így szeretjük. Minél nagyobb, annál jobb. A pólónk ujja a könyökünket verdesi, nadrágunkba ketten is beleférnének. Alsónadrágunk dereka még ott sem kezdődik, ahol mások már nadrágjukat hordják, nadrágunk ott, ahol mások már csak a toalett papírral machinálnak. Hopp de álljunk meg egy szóra! Miért? Bár nagyon sok hip-hop rajongó bő nadrágban jár, és még ha halállal fenyegetnék se húzná gatyáját a feneke közepénél feljebb, azt hiszem annál kevesebben vannak azok, akik ennek a stílusnak eredetét is ismerik. Azt látjuk minden valamire való klipben és gettó filmben, hogy az Afro-Amerikaiak így hordják, és hát természetesen mi is így teszünk, de vajon tudjuk is miért?
 Természetesen az elsődleges válasz a kényelem. Ki szereti, amikor a nadrág a fenekébe vág? Azt hiszem ettől egyikünknek sem kell félnie. De talán azért ettől még nem kéne olyannyira bőnek lennie, hogy egy egész Etióp család éves ruhaneműje kijön a felhasznált szövetből!
 Az egyik igen elterjedt válasz a szegénység. Tudjuk, hogy a hip-hop az utcáról jön, az amerikai gettók „találmánya”. Sok gyermekes családok, munkanélküliség, segélyek. A családoknak sokszor arra sincs pénzük, hogy a kisebb csemetéknek új ruhát vegyenek, így marad a bátyó tavalyi nadrágja. Egy kicsit nagy? Hát istenem majd egy öv ezen is segít.
 A másik igen elterjedt nézet a börtönkultúra hatása a hip-hopra. Nem kell mondani, hogy a szegénység a bűnözés egyik melegágya. Tény, hogy a 20 és 29 év közötti feketék majdnem harmada (32%) az amerikai büntetés-végrehajtás ellenőrzése alatt áll, legyen ez börtön, próbaidő vagy ideiglenes szabadláb (forrás: www.prisoncentral.org). Ez nagymértékben a crack elterjedésének, a kormány War On Drugs (háború a drogok ellen) és Tough On Crime (keményen a bünőzés ellen) programjainak illetve az ezek következtében bevezetett „minimum sentencing”-nek köszönhető, mely azt jelenti, hogy bármilyen enyhítő körülmény áll is fenn, a bírónak előre meghatározott minimum börtönbüntetést kell kiszabnia, melytől csak fölfelé megengedett az eltérés. Természetesen a börtönökben az öv viselete tilos, illetve ki tudja, hogy a ruhaosztásnál sikerül-e megfelelő méretet kapni. Így a börtön egyenruha esetleg egy kicsit lejjebb csúszik. Ez az, amely aztán a börtönök világából visszakerül az amerikai nagyvárosok utcáira, a bandák közé, akik közül nem egy hip-hop előadó került/kerül ki, akik aztán a hip-hopon keresztül elterjesztették ezt a stílust az egész világon.
 Azonban találunk még egy harmadik magyarázatot is. Jól ismerjük egy átlagos mc előéletét: drogot árultam a sarkon, rímelgettem a haverokkal, aztán felfigyeltek rám. Ahogy Jay-Z is oly prózaian fogalmazott: „From the crack game to the rap game”. Sok utcai díler azért hord bő nadrágot, mert alatta egy másik nadrág rejtőzik, melynek zsebeiben sok „hasznos” dolgot el lehet rejteni a cucctól a pénzen át az olykor életet mentő „önvédelmi eszközökig” (pisztoly, levágott csövű kispuska, kés, miegymás). Hát igen az emberi leleményesség végeláthatatlan…
 De azért ne gondoljuk mostantól azt, hogy kis gengszterek százai rohangálnak utcáinkon. Itt teljesen másról van szó: lazák vagyunk és kész. Értve?

JurijGanjov – akit nagymamája mindig csak így köszönt: „olyan fess fiatalember lettél, csak ez a nadrág…”

(képek: iprison.com, inthesetimes.com)