Hiphop.hu: Azt hiszem egy kis történeti áttekintéssel kellene kezdenünk az interjút, mert sok fiatal hiphop-rajongó nincs képben Rólad, hogy ki vagy te és mit tettél már le az asztalra. Szóval hogy is volt ez az Árral Szemben történet?

DJ Bootsie: 1995-ben kezdődött ez az egész, a Beastie Boys koncerten találkoztam a Benskivel, és akkor elkezdtünk együtt pörögni, csináltunk egy zenét a Homie Crew-val közösen, és én szkreccseltem benne, az volt a címe, hogy “Budapest”, volt egy dancefloor lemez amin volt egy nagyon sutyi rapbetét és én azt szétkarcoltam a refrénben. Aztán csináltunk egy saját számot aminek az volt a címe, hogy “Gumi MC-k”, ez ilyen kemény beszólós cucc volt, ami akkoriban újnak számított. Ezzel a számmal nem lett semmi, csak úgy magunknak csináltuk, aztán ’96 elején összeraktunk egy négy számos demót, annak már én csináltam az alapjait. Akkoriban ment az Animal Cannibals meg a Kartell, és harmadik pólusnak kitűnően befértünk, persze ezt csak utólag láttuk át évekkel később. Akkoriban például a Dopeman még angolul reppelt, és – nem emiatt persze, de – elég jóban voltunk és már akkoriban elmondta a terveit amit mostanra egyébként meg is valósított. A demó úgy jelent meg, hogy a Györemix rapboltjában árulták (Syndicate!! :) – szerk.), és négy szám volt rajta amiből az egyik három részből állt, volt egy Benski rész, egy Voodoo rész, meg volt egy Homie Crew rész, és az volt a címe, hogy “Hip-hop”… mi más lett volna ugye a címe :)

Bootsie: Az a gáz, hogy nem emlékszem pontosan…. :) Valamikor ’93 környékén. Németországban egy családi utazás során egy kuka tetején találtam egy hi-fi lemezjátszót, amin nem is volt sebességszabályzó, meg valami rugós alja volt és ki kellett támasztani könyvekkel, hogy normálisan működjön, meg volt mellé egy négysávos keverőm, és ezeken kezdtem el szkreccselni, aztán később szereztem egy szíjhajtásos gépet, amin volt már sebesség poti is, és akkor már keverni is tudtam tanulni. Asszem 1994-ben voltam először DMC-n és az elég nagy égés volt mert addig életemben nem láttam Technics lejátszókat, meg a keverő se olyan volt amit megszoktam, hogy azt senkinek nem kívánom. Az egész olyan volt mintha egész életedben Trabit vezetnél és aztán egy verseny erejéig átülnél valami luxusautóba. Végül lenyomtam a műsoromat, de elég szar érzés volt.

Bootsie: ’96 év végén jött a Fila Rap Jam, amit megnyertünk, meg előtte már összebratyiztunk a Firmával, - akiket a Bencén (Benski) keresztül amúgy is ismertünk már – a Rapával elkezdtünk kurva sokat együtt lógni meg sörözni, együtt jártunk vidékre fellépésekre, és elég gyorsan felemelkedtünk. A Firmának az alapjait is együtt csináltuk az Azúrral, de én nálam, úgyhogy lényegében én producereltem a dolgot. Azt hiszem ők negyedikek lettek végül a Rap Jam-en, a Ruthless Gangsters pedig a harmadik… Aztán felkerültünk egy válogatás CD-re, valami magyar rap 1 volt a címe vagy hasonló, és egyébként azoknak a zenéknek a fele még ma is megállná a helyét. A Fila Rap Jam válogatásra viszont nem kerültünk fel mert a kiadói feltételek elég érdekesek voltak és nem mentünk bele a dologba. Kilencvenhatban volt még a DMC, amit én nyertem meg a Quick-kel meg a Luigivel.

’97-ben csináltunk egy második demót, amit egy független kiadó, a Crossroads jelentetett meg. Utána nem nagyon csináltunk semmi újat, inkább fellépésekről és bulikról szólt a dolog, meg persze mindenki mellette iskolába járt.

1998 novemberében jelent meg az első hivatalos Árral Szemben album, az “Özönvíz” a Record Express-nél, ami egy dance kiadó volt, és olyanokat adott még ki mellettünk mint DJ Bobo vagy Brooklyn Bounce, szóval odakerültünk a polcra az összes ilyen ízléstelen hányadék mellé, amiket viszont nagyon el lehetett adni és mind aranylemez volt. A kiadó viszont felvállalt és támogatott minket, elkészült az első klip, a “Keverjük a betont”, amit filmre forgattak, és jó visszhangokat kaptunk rá, a sajtónak és a kiadónak is tetszett kezdetben, de aztán valamiért kitalálták, hogy ez túl erőszakos, maffia módszereket propagál, és nem fogja játszani senki. Aztán mégis nyomatták valamennyire, de kellett egy újabb, az lett a “Napfény”, aztán a harmadik videó a “Nevessek vagy sírjak”, amire nem vagyok büszke mert a szám nagyon jó de a klipje ilyen igazi csóró magyar videó lett, és mi is hülyén viselkedünk benne.

Eddig a pontig Pepita-Benski-Bootsie volt a felállás, de a Pepita ’98-ban a lemezbemutató előestéjén kiszállt a bandából, úgyhogy a Brékóval csináltuk meg a lemezbemutatót, és onnantól, a Pepita kilépésétől már nem volt a régi a dolog. A Firma, a Hasznos Holmik és az Árral Szemben is kezdett széthúzni, mert előtte ez a három banda egy nagy család volt, haverokkal együtt egy kb. húsz fős társaság akik mindenhová együtt jártak. Közben köztünk is volt néhány összezördülés, meg jöttek olyan bandák mint a Nem Közölt Sáv, akikkel valahogy soha nem találtuk meg a hangot és egyedül maradt az immáron kétfős együttes. Közben én már együtt dolgoztam a Yonderboi lemezén, meg persze csináltam az Árral Szembent is. Az új album, a “Nehézvíz” 2000 telén fejeződött be és 2001 elején jelent meg, viszont utána elég rövid időn belül megszűnt az együttes mert az új albummal Benski nem tudott azonosulni. Az is hozzátartozik, hogy ezt az Árral Szemben dolgot igazából mindig is én nyomattam és én vittem előre, a Bencének meg időközben fontossá vált a saját egzisztenciája, lakás, munkahely, család, és ilyenek, és kicsit benőtt a feje lágya és más lett a hozzáállása.

Bootsie: 2001 nyarán én magam mondtam ki, hogy akkor ennyi volt. Csináltunk még egy klipet, utána pedig a kiadó akart még egyet de én megmondtam nekik, hogy felesleges. Azt még hozzátenném, hogy akkoriban még sokkal rosszabb volt a magyar hiphop közeg, és nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy a banda sikeres legyen. Talán manapság jutottunk el odáig, hogy megvannak azok a szintek, mint nyugaton, persze kevesebb emberrel és pénzzel, de már működik. Szerintem ’95-től kb. ’99-ig vagy kétezerig volt nagy divat a hiphop itthon, és utána leállt a fejlődés, elfoglalt egy szintet magának a zenék között itthon az underground, vannak bulik, vannak kiadók, terjesztési csatornák, néha egy-egy tévés szereplés, de ezen továbbjutni csak úgy lehet ha a pop felé kanyarodik az ember mint pl. Majka vagy Dopeman, meg ilyenek.

Bootsie: 2001 nyaráig én Európát már a Yonderboi-jal körbeutaztam és egyértelmű volt, hogy akkor vele fogok komolyabban együttműködni a továbbiakban, és 2002-ig folyamatosan együtt léptünk fel.

Bootsie: Mindig voltak kisebb kiruccanások, meg néha hosszabb, négy-öt állomásos turnék. Aztán végül a Yondernak is vége lett, mert a kísérőzenekar néhány tagja Zságer Balázs vezetésével megalakította a Zagar együttest, és én is csatlakoztam hozzájuk. Ez már egy teljes zenekar volt, zeneileg az elektroakusztikus downtempo jelzőt kapta, amiben asszem minden benne van: akusztikus zenék elektromos hangokkal megspékelve, és az egész egy downtempo, hiphophoz hasonló ütemvilágú zenévé gyúrva. Egy dobos, egy gitáros, egy billentyűs és egy DJ volt a felállás, nem kifejezetten hiphop, bár vannak benne hiphop elemek is. Közben 2003-ban csináltam egy Kicsit Tyson lemezt is.

Bootsie: Kicsi Tyson “Az utca” című szólóját én producereltem.

Bootsie: Ez úgy alakult ki, hogy én akartam volna csinálni valamit amin ott van a nevem. Saját albumot még nem tudtam volna elkészíteni, de akartam valamit ami megjelenik, nem csak úgy a haverok hallgatják maguk között. A Tyson kiadójának, az 1G-nek a főnökével én akkoriban jóban voltam és egyszer mondta, hogy a Tyson akar szólót csinálni az Ogli G nélkül, és megkérdezték, hogy nem akarom-e megcsinálni az alapokat. Kitaláltam, hogy ez csak úgy jöhet létre ha az én zenei világom találkozik a Tysonéval. Tyson amúgy egy értelmes gyerek, nem az a káromkodós primitív mint akinek sokan hiszik, hanem egy normális, jó érzésű srác. Na mindegy, megállapodtunk, hogy elkezdjük csinálni a zenéket és én kitaláltam egy kissé romantikus, régies zenei hangzást, amilyen a nyolcadik kerület volt a hőskorban, macskakő, nagybőgő meg ilyenek. Ez persze nem sikerült mert Tyson a west coast-ra volt ráállva és egy sokkal nagyvilágibb érzésvilágot akart, másrészről pedig ő a dinamikusabb, gyorsabb zenéket szerette, amiket én szintén nem annyira. Ebből lett végül kettőnk kompromisszuma a lemez, de se nem lett olyan amilyet én akartam, se nem lett olyan amilyet ő akart azt hiszem, viszont végeredményben elfogadható anyag lett. Van rajta kb. 4 szám amik nagyon jók lettek, azokat a mai napig szeretem.

Bootsie: Semmi, rájöttünk, hogy nem működik a dolog együtt. Nem vesztünk össze az album miatt, de mindketten tudjuk, hogy jobb nekünk ha ő is a saját útját járja és én is, de ez már a múlté, és nem is akarok ezzel igazán foglalkozni.

Bootsie: Már 2003-ban elkezdtem a munkát, a zenék nagyrésze onnan való, illetve van egy-két 2001-es, amik vázlatok voltak. Ezeket összeszedtem 2003-ban és kipofoztam és egész 2004-ben keverték. Persze nem azért tartott ennyi ideig mert olyan bonyolult volt kikeverni hanem mert a Deutsch Gábor, az Anorganik hangmérnöke keverte és ő se ért rá mindig, meg én se. Tavaly januártól kb. szeptemberig csináltam a cuccot, és októberre már le is lett gyártva, de a kiadóm, az Ugar közben visszaköltözött Németországba és ezért csak most jelent meg a lemez.

Bootsie: Külföldön jelenik meg és külföldön terjesztik az EU országaiban illetve Svájcban, itthon legfeljebb kb. 4-500 darabos eladásra számítok. Most készül a bakelitnyomás, mert készül dupla lemezes változata is, csak a tesztnyomásnak nem lett jó a minősége ezért kicsit csúszik a dolog.

Bootsie: Igen, egy szám kivételével, amelyikben az Animal Cannibals rappel. Ez egy remix, amibe annyira beleszerettem, hogy felkerült az albumra. Megmutattam sok embernek és nagyon tetszett mindenkinek, el tudtak vonatkoztatni attól, hogy mit hallanak. Az, hogy magyar rap van rajta az azért vicces mert mint mondtam külföldön terjed az anyag. Küldött a menedzsmentem promókat több helyre, és mindenkinek tetszett a zene, annak ellenére, hogy nem értették a szövegeket, bár ez nem is olyan nagy baj. A lemez készítésének a közepén voltunk Amsterdamban, és a Fat Beats boltjában pont Jeru dedikált, és megkérdeztük, hogy nincs-e kedve valami közös melóba belevágni, azt mondta, hogy küldjük ki neki a cuccot amit akarunk és majd jelentkezik, adott email címet… Na azóta jelentkezik. Lett végül az Animal Cannibals, de nem úgy, hogy ha nincs ló akkor jó a szamár is, hanem azért mert egy nagyon jó szám lett a remix. Az AC-vel amúgy is nagyon jó lett mára a viszonyom, az igazat megvallva régebben nem voltunk túl nagy haverok, úgyhogy ezért is jelentős ez a szám, és a múltra való tekintettel is, mert ez egyfajta tisztelgés előttük. Lehet róla vitatkozni, hogy komolytalanok vagy gagyik, de kijár nekik a tisztelet azért az úttörő munkáért amit véghezvittek.

Bootsie: Még szervezés alatt áll a dolog, de a weboldalamról, a www.djbootsie.com-ról mindenki megtudhatja idejében a fellépések helyét és idejét, de szerintem valamikor május körül lesz a dolog. A fellépés egy trióval lesz, van egy cselló, egy gitár, meg szempler és szkreccs. Lehet, hogy lesz egy perkás, de az még nem biztos mert még nem tudom ki legyen, meg azzal is próbálni kell. Ilyen felállásban amúgy már felléptünk több helyen, Németországban, Belgiumban, Szlovákiában… etc. Amúgy az albumom anyaga az nem igazán egy fellépős téma, nem lehet az albumon elhangzottakat reprodukálni, a zenekaros fellépés inkább ilyen live act, ahol a jazzhez hasonlóan mindenki improvizatívan játszik, megadott kereteken belül persze. A samplerben mennek motívumok, és azokat lehet variálni, illetve kiegészíteni zenékkel és szkreccsel. DJ Cam-nek lesz egyébként most egy válogatás lemeze amin szerepelni fog egyik zeném.

Bootsie: Elég egyszerűen: Amikor itt játszott akkor adtam neki egy CD-t és utána nem sokkal visszajelzett, hogy tetszik neki, üzent a kiadómnak akikkel elintézték a formaságokat.

Bootsie: A DJ-zés volt először, aztán kaptam a Györemixtől kölcsön egy olyan keverőt amivel fel lehetett venni egy 8 mp-s szemplerrel, és akkor elkezdtem próbálkozni ütemekkel meg dallamfoszlányokkal. Szerintem mindenki aki DJ-zik, előbb utóbb eljut arra a szintre, hogy bele akarjon nyúlni a zenékbe és ne csak lejátssza azokat.

Bootsie: Persze, otthon, számítógép, hangminták. Néhány számban van élő gitár, illetve egyben élő basszus, de nagyrészt sampler zene. A mintákkal viszont nagyon kell manapság már figyelni mert minden ami megjelenik az jogvédelem alatt áll. Sajnos emiatt előtérbe kerültek ismét a szintik… néhány szétkompresszált hang ami csattog és dübörög. Klubbosabbak a zenék, minimalizált harmónia nélküli szarok amiknek az a lényege, hogy buffogjon a kocsiban és megjöjjön rá az adrenalin, de nincs meg benne az ami miatt olyanok mint én elkezdték ezt a zenét hallgatni.

Bootsie: Teljes mértékben. Mindenképp szeretnék zenélni bulikon. Vissza a mélyvízbe!

Bootsie: Nem nagyon vagyok képben de nemrég voltam egy buliban és ugyanolyan hangulata volt mint régen, bár valahogy konszolidálódott a dolog azt hiszem. Régen mindig az volt, hogy összetegelt klotyók, bunyó a buliban, nem kapod meg a pénzed a fellépésért, meg ilyenek…

Bootsie: Akkor nem tudom, lehet, hogy jót is tett nekem ez a kis pihenő mert eléggé belefáradtam anno ebbe az egészbe, de most újra kedvet kaptam hozzá.

Bootsie: Nem ismerem igazán a mostaniakat mert sajnos nincs netem és tudom, hogy manapság már az internet köti össze az embereket a hiphopban is. Azért hallottam egy-két előadóról persze mert mint mondtam szerintem elfoglalt egy bizonyos pozíciót a magyar hiphop ahol kialakultak csatornák, és még sokat kell fejlődni, de igazán elrontani már nem lehet. Mindenki csinálja, nincsenek rossz dolgok, amik meg vannak, azok meg kihullanak. Múltkor hallgattam az Extrémen a magyar blokkot este és komolyan mondom fasza zenék mentek, úgyhogy csak így tovább!

szöveg/fotó: aMGee