It's Rite!
Betöltés...
Revolution interjú!

A nemrégen Lipcsében megrendezett beatbox világbajnokság harmadik helyezettje nyilatkozott honlapunknak.


Hiphop.hu: Első kérdésként mi is lenne a legmegfelelőbb, minthogy mesélj, mi volt a világbajnokságon.
Revolution: Jó volt, profi volt. Szeptember nyolcadikán indultunk Budapestről, négyen voltunk a kocsiban, és nagyjából este kilencre értünk ki Lipcsébe. Itt már minden bajunk volt a sok utazás miatt, így gyorsan megkerestük a szállást, megittuk a welcome drinket és eltettük magunkat a következő napra. Másnap mivel délután kellett a helyszínre menni, sikerült sort keríteni egy kis városnézésre is, ahol kiderült, hogy Lipcse szép város. Nem csak szép, de legalább csöndes is, furcsa is volt a budapesti hangzavar után egy ilyen csöndes városban sétálni.
A direktívák szerinte este hatra kellett megérkezni a rendezvény helyszínére, ami egy Petőfi Csarnok méretű koncertterem volt, bár sportcsarnokként működött, lelátókkal nem igazán találkoztunk. Megtörtént a regisztráció, a jegyek és passok beszerzése, és már indultam is a színpad környékére, hiszen ott volt jelenés. A verseny maga úgy háromnegyed nyolc magasságában kezdődött el, jöttek a hostok, valamint a zsűri, és elindult, aminek el kellett indulnia.

Hiphop.hu: Milyen volt a színpad? Mégis, hogy néz ki külsőségekben egy ilyen megmérettetés?
Revolution: Kicsit féltem, hogy mi lesz, de aztán elég jól nézett ki a helyzet. Hatalmas színpad, két oldalon graffitik, az egyiken egy dj, miközben pörgeti a lemezeket, a másik oldalon pedig egy srác mikrofonnal a kezében, mögötte pedig egy táncos épp egy durva freeze-t követ el. Mondanom sem kell, hogy nagyon profin voltak elkészítve a rajzok. Más különlegesség talán nem is volt, de meg kell még említeni a hangtechnikát, ami fantasztikus volt. Igaz, ez nem is lehetett volna másképp, hiszen itt aztán, ha lehet még fontosabb a tisztább hangzás, mint egy "normális" hiphop bulin. Az elején még kicsit visszhangos volt, ami engem kicsit zavart néha, de aztán a lehetőségekhez képest sikerült megoldani ezt a problémát, és nem lett későbbiekben nagy gond ebből.
Az első nap volt a selejtezők napja, körülbelül húsz beatboxer indult a világbajnoki címért. Az egész egy nagyjából két perces bemutatkozó műsorral kezdődött, ennek alapján döntötte el a zsűri, hogy kik azok, akik továbbjutnak a legjobb nyolc közé. Ezután következett az első párbaj, ahol egy Each nevű amerikai sráccal kerültem össze, ott az első kör egyértelműen az enyém volt, de a második körben kicsit észhez kapott, de szerencsére nem eléggé, így én jutottam tovább.
A lebonyolításban volt egy kis furcsaság, lévén semmit sem lehetett arról tudni, hogy ki mit nyerhet, tehát mi az első, a második, vagy épp a harmadik helyezett díja. Azt sem a szokványos módon közölték, hogy ki az, aki továbbjutott a bemutatkozó műsorok után, hanem a színpad mögött mondták meg nekünk, hogy ki az aki marad, és ki az aki nem. A közönség meg már csak azt látta, hogy már csak azok jönnek elő a függöny mögül, akik továbbjutottak. Érdekes egy rendszer volt, az biztos. Ráadásul, amikor vége lett az első napon párbajoknak, azt mondták, hogy majd csak másnap délután, a szombati program elején közlik velünk, hogy ki az a négy ember, aki továbbjutott. Főleg, hogy úgy sikerült összeválogatni az embereket, hogy szinte mindegyik battle szoros volt, nem nagyon lehetett kijelenteni azt, hogy "én jobb voltam". Érdekes éjszaka elé néztem.
Másnap odamentem öt órára, amikorra diszponáltak minket, de persze akkor sem tudtuk még meg, hogy mi van, csak annyit, ami a line-upon ki volt írva, mégpedig, hogy a beatbox körülbelül este tizenegy környékén kezdődik. Végül este nyolc órakor mondták meg, hogy ki az a négy, akinek szerepe van még az este folyamán. a kvartett az ausztrál Joel Turnerből, a kanadai Poizunusból, a belga Roxorloopsból és belőlem állt. Azok alapján, amit előző nap láttam, annak örültem volna, hogyha az amerikaival kerülök össze, mert akkor még akár a döntőbe is bejuthattam volna. A belga és az ausztrál gyerek nagyon jók voltak, ellenük nem igazán lett volna esélyem. Persze jó szerencsésen sikerült kifognom az Joel Turnert, a későbbi győztest. Nem tagadom, ki is kaptam tőle, kicsit az én hibám is volt. Kicsit féltem tőle, elborult az agyam, nem nagyon gondolkodtam, és csináltam néhány hülyeséget, vagyis hát rosszul gazdálkodtam az időmmel. Így sikerült.
A belga gyerek egy az egyben legyilkolta az amerikai srácot, ez nem is volt kérdéses. Olyan technot nyomott le, hogyha az nem ment tizenkét sávon egyszerre, akkor egyen se. Nem is értem miért nem ő nyert, bár az ausztrál srác is elég keményen tolta neki. Lehetséges, hogy az döntött ellene, hogy Roxorloops hatalmas arccal dolgozott, cigivel jött be a színpadra, flegmázott folyamatosan, és előfordulhat, hogy a zsűri nem nagyon díjazta ezt. Így az ausztrál Joel Turner lett a világbajnok.

Hiphophu: Volt verseny lányoknak is, az milyen volt? Hiszen nem igazán jellemző a gyengébbik nem képviselőire ez a műfaj. A csapatpárbajról is mondj valamit, az milyen volt?
Revolution: Nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Lányokat nem nagyon hallottam még beatboxolni, vagyis hogy egész pontos legyek, még sosem. Nem is voltak sokan, mindössze négy induló volt, két lengyel, egy amerikai, és egy cseh lány. Az amerikai lány, Butterscotch nyerte az egészet. Már az elején lehetett érezni, hogy ő lesz a befutó, nem azért, mert amerikai, nem is azért, mert néger leányzó volt, hanem annyira a mezőny fölé emelkedett a tudása, hogy jóformán nem is nevezhető versenynek, ami ott volt, hiszen már az elején tudni lehetett, hogy nem nagyon nagyon lehet más eredménye ennek. Nagyon tehetséges a lány, megcsinálta például Ella Fitzgerald Summertime című dalát beatekkel fűszerezve, ekkor robbant a csarnok, érthető módon.
A Team battle, hát ott mindent hallottunk. Ott olyan komplex zenék mentek, hogy azt hihette az ember, hogy egy koncerten van. Nagyon kellemesen csalódtam ebben is, csak úgy, mint a lányok produkciójában.

Hiphop.hu: Kiderült végül, hogy mik a nyeremények? Legalább a döntősök nyertek valamit?
Revolution: Ez is egy érdekes dolog, az első helyezett nyert egy oklevelet, valamint egy díjat, és ennyi. Én egy picit többre számítottam, mivel Németországban volt a verseny, ami azért nem a rossz szervezésű bulikról híres. Így egy kicsit furcsán ért véget a rendezvény, legalább számított mindenki arra, hogy lesz valami pénzutalvány, vagy vásárlási utalvány a helyi hiphopboltban, bármi. Mégiscsak egy világverseny volt ez. Azt meg nem is említem, hogy Magyarországon egy mikrofon volt a fődíj, a vb-n legalább két mikrofon vagy valami:) Túl igényesen volt megszervezve az egész ahhoz, hogy egy ilyen bakit elkövessenek. Ez ugyanolyan, mintha elmész a Hiltonba, befizeted az elnöki lakosztályra a pénzt, reggel meg hozzák neked a zsírosdeszkát, mert az van a menüben.

Hiphop.hu: Milyen érzés volt nemzetközi közönség előtt fellépni? Más, mint itthon?
Revolution: Az az igazság, ez egy furcsa dolog. Gondolkodtam is rajta sokat. Azt vettem észre, hogy nem nagyon különbözik a két közönség egymástól. Talán amiben esetleg mégis, az a hangulat. Míg kint Németországban táncolnak, ugrálnak az emberek, és ujjonganak egy jó ütemre, ami itthon nem biztos, hogy mindig előfordul. Előfordul, de nem ez az általános, viszont kint igen. Mégis eszembe jutott valami, ami nagy különbség: ha ezt itthon rendezik meg, akkor utána a csarnokot három hónapig takarítani kell, le kell mosni a graffitiket, satöbbi. Itt egy tag nem volt a wc-ben, nem volt egy matrica sem, és a nézőtér sem volt tele eldobott poharakkal.

Hiphop.hu: Nagy-e a különbség a hazai és a nemzetközi beatbox helyzet között? Miben kell fejlődni?
Revolution: Nagy. Igazából most különböző országok legjobbjaival találkoztam, és ahány beatboxer, annyiféle technika. Én inkább a közönséget vonom be az előadásba, mint hogy iszonyat technikásan elnyomjak egy harmincsávos drumandbass alapot. Országon belül is megvan ez, hiszen pl. Rizkay is más technikával csinálja a beateket, mint akár én. Én jobban használom az ajkaimat, míg Rizkay inkább torokból illetve szájbelsőből képezi a hangokat.
Hogy miben kell fejlődni? Egyre többen kezdik el csinálni, csak pontatlanul. Azt látom, hogy többen kezdik el ezt a beatbox dolgot, de nem pontosak. Megkeresnek, küldenek felvételeket, amiket meghallgatva az jön le, hogy hiányzik a zeneiség. Ha például megcsinál valaki egy Flava In Ya Ear-t, és nem úgy szól, ahogy annak kell lennie, vagy egy dob, vagy cin rossz helyen van, az nem jó. Nem igénytelenség, hanem inkább nem odafigyelés, vagy hozzá nem értés, vagy a nem annyira koncentrálás eredménye lehet. Ilyeneket én kint nem tapasztaltam, igaz, hogy mint már írtam, az országonkénti beatbox versenyek győztesei voltak kint, tehát érdekes is lett volna, ha ilyen hibát vét valamelyik induló. 

Hiphop.hu: Mit tudsz úgymond profitálni ebből a harmadik helyezésből?
Revolution: Kint a vb-n elég sok emberrel sikerült számot cserélni, úgy hiszem, vagyis legalábbis reménykedem benne, hogy lesz néhány külföldi fellépés a jövőben. Valamint még azt, hogy rengeteg új dolgot láttam, új technikákat, ötleteket, amiket a későbbiekben fel is szeretnék majd használni.

Hiphop.hu: Végezetül, szeretnél-e köszönetet mondani ezzel az egésszel kapcsolatban valakinek?
Revolution: Igen. Elsőként szeretnék köszönetet mondani a Bounce Hiphop Store-nak, amiért támogatnak engem. Köszönetet szeretnék mondani a Hiphop.hunak is, mivel jelentékeny részük volt abban, hogy kijuthattam a vb-re, valamint a Spritenak is, hiszen nekik is köszönhető az utazásom. Valamint köszönöm mindenkinek a támogatást, a dícsérő szavakat, és a tapsokat.

Tschöppy

A versenyen készült képek megtekinthetőek a BounceStore oldalán!


 Hozzászólások
Neved:
Hozzászólás szövege:
Kérlek írd be számjegyekkel az alábbi számot: hatvan-nyolc   hozzászólás

Kapcsolódó hírek
A hiphop.hu él! Felhívás! 2012. 09. 13 10:49:01
Montana a Bázis Store-ban 2012. 07. 31 14:40:47
Q-ROOTS - ÉLETELIXÍR videó 2012. 07. 12 06:44:58
Geriskillz videóklip 2012. 06. 27 13:14:51


NEWSRANK