A buli előtt volt szerencsém diktafon végre kapni a Rap Királyát. Őfelsége az arisztokráciát meghazudtoló kézséggel válaszolt kérdéseimre, bizonyítva, hogy prózában is legalább olyan jó és szórakoztató, mint mikor a színpadon rímel. Hihetetlen volt látni azt a tűzet, ami még így majd harminc év után is ott lobog benne, ha a régi szép idők jönnek szóba.

Hiphop.hu: Hello Kurtis, légy üdvözölve Magyarországon! Hogyan érzed magad?
Kurtis Blow: Köszönöm, nagyon kedves, nagyon jól érzem magam, és készen állok a showra, remélem sokan leszünk. Hallottam, hogy sok B-Boy lesz itt ma este!

Hiphop.hu: Jól hallottad. Kezdjük az elejénél. Ha jól tudom Harlemben nőttél fel. Mikor és hogyan találkoztál a hiphop kultúrával először?
Kurtis Blow: Nos, igen Harlemben nőttem fel és akkoriban, a korai hetvenes években a disco volt a legnagyobb dolog, tudod, Village People, Donna Summer, Van McCoy.... és ezek az arcok. De mi szegények voltunk, ezért esélyünk se volt bejutni a klubokba. Ezért aztán voltak saját klubjaink a gettóban, a Harlemben vagy más néven az Uptownban, Dél Bronxban, de ezek másmilyen klubok voltak, mi csak gettó disconak neveztük őket. Mivel nem volt pénzünk, ezért senkise jelent meg öltönyben meg nyakkendőben, mindenki a hétköznapi ruháit hordta, farmer, szövetgatya, edző cipő, baseball sapka, ilyesmi. És másfajta zenét is játszottunk, a disco túl monoton volt, „dam-dam-dam”, de mi más zenén nőttünk fel, James Brown funkján, meg Motown, Isley Brothers ezért aztán falkákban mentünk azt a DJ-t hallgatni, aki ezt a zenét játszotta: DJ Kool Herc-höz! Ő nyomta a disco világa mellett a kőkemény funkot és soult is, forradalmi figura volt! Ez a fajta hozzáállás, ideológia, hogy nem hagyjuk kárba veszni a gyökereket, ez volt a hiphop esszenciája, a gyújtópont mögötte. Szóval Kool Herc volt a katalizátora ennek az új életstílusnak, és mi mint gyerekek a Harlemben meg a Bronxban partiztunk, tornatermekben, közösségi házakban, a parkokban, ekkor voltak a nagy park jamelések, háztömbi bulik. Én DJ-ztem akkoriban.

Hiphop.hu: Sokan mondják, hogy a harlemi hangzás sokban különbözött a bronxitól. Harlem mindig is egy kicsit más volt, lágyabb, csiszoltabb, míg a Bronxra mindig is a durvább, utcai stílus volt jellemző.
Kurtis Blow: Ja végül is lehet ezt mondani, bár én még sose néztem ezt így, de értem mire gondolsz. Én inkább Manhattan illetve Uptown és a Bronx között húznám ezt a párhuzamot, mert azért Harlemben mindig is voltak hardcore b-boyok és DJ-k, de voltak discósok is. Inkább azt mondanám, hogy Harlemben voltak disco MC-k, míg a Bronxban csak hardcore b-boyok, vágod? A klubok ügye mind Manhattanben voltak, Midtown és Downtown, úgyhogy innen jön a stílusbeli különbség, de mind hiphop volt és ez a lényeg!

Hiphop.hu: Ha jól tudom Russel Simmons-székkal kezdted.
Kurtis Blow: Nem, nem vele kezdtem, Russelt már a főiskolán ismertem meg. Haverok lettünk, partnerek, elmeséltem neki az álmomat, és meggyőztem, hogy érdemes a hiphoppal komolyabban foglalkozni. És ő belevágott. Segített nekem megszerezni az első lemezszerződésemet, bejártuk a világot, ott volt velem 1980-ban, amikor első MC-ként turnéztam az USA-ban, elsőként jöttem át Európába, és minden elsőségemnél ott volt. A haverom, imádom a csávót, kábé egy milliárd dollárt ér, de nekem nem ad belőle! De ez okés, ettől még nagyon szeretem!

Hiphop.hu: Mesélnél egy kicsit a Feverről, a klubról. Lehet, hogy tévedek, de ha jól tudom, több közöd volt hozzá, mint egy egyszerű előadónak.
Kurtis Blow: Ja ez volt a fő helyem. És akkoriban ez hallatlan volt. Érted voltak a szupersztárok, na ezzel nem azt akarom mondani, hogy én szupersztár voltam, bár ha már itt tartunk volt néhány no. 1 lemezem (mosolyog)... A lényeg, hogy akkoriban nem volt szokás csak úgy lógni egy klubban, minden héten, haverkodni a vendégekkel. De nekünk a Fever volt az otthonunk! Ha már itt tartunk Sal Abbatiello, a tulaj volt a tanúm az esküvőmön! Imádom Salt és az embereket akikkel ott mulattuk az időt. Az egész olyan volt, mint egy nagy család, hihetetlen idők voltak.

Hiphop.hu: Mindenki tudja, hogy te voltál az első, akinek nagy kiadónál volt lemezszerződése.
Kurtis Blow: Hát igen. És a lényeg, – tehetem akárhányszor, sosem elég - nagy pacsi a Sugarhill Gangnek! Amikor a stúdióban dolgoztam ezen a dalon, aminek Christmass Rappin’ a címe, a Rapper’s Delight no. 1 volt mindenhol. Minden placcon, a metróban, a taxikban, minden boomboxból, minden walkmanből, - hopp még nem voltak walkmannek (mosolyog) -  mindenhol ez szólt. 1979 nyarán megőrültek az emberek érte. Amikor elkészültünk a dallal, 22 kiadóhoz vittük el. De mivel a Sugarhill Gang annyira forró volt, csak két kiadó hallgatta meg. Az első ember, aki meghallgatta Corey Robins volt, tetszett neki a dal. Corey Robins, a Panorama Recordsnál. Megmutatta a főnökének, aki mondta oké, leszerződtetjük a fiút, de hat hónap múlva Corey Robins kilépett, megalakította a saját kiadóját, a Profilet és három év múlva előbukkant ez a csapat, valami Run DMC, vagy mi... És hát tudjuk ebből mi lett! A másik, aki meghallgatta a lemezt, egy angol fickó, a Mercury A&R igazgatója, Paul Graham volt, aki csak annyit mondott: „ez a lemez hat hónap alatt nyereséges lesz, itt írd alá”! Így lett lemezszerződésem, ráadásul Londonban. Hopp még egy elsőség!

Hiphop.hu: És átrepültél Londonba, hogy aláírj?
Kurtis Blow: Ja, ja! Blondie állta a repülő jegyemet. Leszállok Londonban, ez egy major kiadó, úgyhogy nagy publicitás meg minden, újságírók, fényképezőgép csattogás! És mindez 19 évesen! Életem egyik legnagyobb pillanata volt. Nagyon sokat jelent nekem, hogy én voltam az első aki major-höz írt alá. És persze nem is ártott. Major kiadó. Ez ugyebár azt jelentette, hogy irodáik vannak minden nagyvárosban, nagy promóció a lemezekhez, minden. Elsőként járok a világ nagyvárosaiban. Párizs, Belgium, London, Berlin! Mindegyik nagyvárosban, szerte a világ körül! Hihetetlen élmény volt, érted? És minden nagyvárosban ott a sajtó. Újságok, magazinok, TV, interjúk, minden. Hihetetlen volt!

Hiphop.hu: Benne volt a kezed a Run DMC-ben is, Run a DJ-d volt egy időben.
Kurtis Blow: Ez Russel miatt történt, aki Run bátyja. Amikor főiskolások voltunk, sokat jártam ki hozzájuk Hollisba, Queensbe. Még egy klubot is nyitottunk ott. Kommunikációt tanultunk, és tudtuk, hogy ahhoz, hogy befuss egy nagyvárosban, portfolióra van szükséged. Ezért a külvárosban kezdtük. Aztán már van mit felmutatnod, van tapasztalatod, és mondhatod: „Hé én vagyok a legnagyobb a kisvárosban, ide a melóval”! Mondtam Russelnek, nyitnunk kell egy klubot itt Hollisban. Kábé két évig ment, és sokat tanultunk belőle. Én voltam a  DJ. És így hétvégenként Russeléknél aludtam. Hétfőn aztán együtt mentünk suliba. A lényeg, hogy megismertem az öccsét, aki 5 évvel fiatalabb nálam. Rendes gyerek volt, úgyhogy a szárnyaim alá vettem, pártfogoltam. Ekkoriban minden MC-nek és DJ-nek volt pártfogoltja, „fia”. Így is nevezték őket. Bambaataa „fia” Afrika Islam volt, Hollywood „fia” DJ Smalls volt, Kurtis Blow: DJ Run. És igazán sokat fejlődött, mint MC és DJ. Ő lett a DJ-m. Aztán amikor ép turnéra indultam eltörte a kezét. Pont az első igazán nagy turném előtt, a Commodors-szal. 80 fellépés. 80 fellépés! Szóval eltörte a kezét. Erre mondta az apja: „Hé, nem mehetsz turnézni, iskolába kell járnod, és amúgy is eltörted a kezed!” Ő meg kardoskodott: „akkor is megyek, és simán tudok egy kézzel is DJ-zni, nézd!” és ott erőlködött. De persze nem jöhetett, végül otthon maradt. Russel és én elmentünk Davy DMX-el, és mire hazaértünk Run megalapította a Run DMC-t.

Hiphop.hu: 1980-tól ’88-ig szinte minden évben jelent meg lemezed, nem is kis sikerekkel. Miért nem adtál ki újabb albumot ’88 után?
Kurtis Blow: Nos, a stílus megváltozott. Én mindig is vicceskedő alak voltam, sohase az a kötözködő, kemény figura. De a Run DMC után láttam, ahogy a stílus változik. Mindenki elindult ezen az úton, amin én nem akartam követni őket. Gondoltam talán itt az ideje, hogy egy kicsit kikapcsolódjak, kicsit lassítsak a tempón. Sokat tettem addig. 11 album. Több, mint 175 dal. Semmi profanitás. Szóval szép karrier volt. És tudtam, hogy majd mindig előbukkanhatok, mint az ELSŐ! (nevet) Az első platina lemez! Úgyhogy minden okés.

Hiphop.hu: Szóval azért hagytad akkor abba, mert a hiphop megváltozott?
Kurtis Blow: Igen, a stílusom nem volt többé ortodox. Most hogy visszanézek, örülök, hogy nem folytattam, nem csináltam azt, amit mindenki más csinált. Ezért most is felemelt fejjel járhatok, egyike vagyok a jó fiúknak. Érted jó a rossz ellen.

Hiphop.hu: Jó a rossz ellen. Ez azt jelenti, hogy nem vagy híve a mai hiphopnak? Neked, aki ott volt a kezdetektől, mi a véleményed a mai hiphopról? Gondoltad, hogy valaha ilyen nagy lesz, az egész világon ismerik és csinálják majd?
Kurtis Blow: Igen, igen, mindig tudtam, hogy a hiphop nagy lesz, mert csodálatos dolgokra képes. Olyan, mint a gumi, formázhatod. Már korán tudtam, hogy lehetnek különböző stílusok, de a profétákat nem tisztelik. Azt hiszik, hazudnak (nevet). Azt mondják: „Menj már! Öreg vagy és hülye, nem tudsz te semmit”.

Hiphop.hu: Mit gondolsz a mai hiphopról?
Kurtis Blow: A mai hiphopot? Támogatom, támogatom, TÁMOGATOM! Nagyon, nagyon jó...(enyhe félmosoly). Nem, nem valójában tényleg szeretem, mert a rímek gyorsabbak, dögösebbek, szellemesebbek, komplikáltabbak, egy magasabb szintre emelik az egészet. Nagyon változatos, nagyon sok stílus, Dirty South, West Coast, Gangsta Rap, Midwest, Detroit, tradicionális New York-i hiphop. Szóval szeretem a stílusokat, a különböző ízeket, új és egy magasabb szinten van. Igazi kihívás egy olyan öreg embernek, mint én! És állok elébe ennek a kihívásnak!

Hiphop.hu: Ha jól tudom, most éppen a fiad karrierjét egyengeted.
Kurtis Blow: Ó a fiam! Kábé 9 éves kora óta rappel. Most dolgozunk a bemutatkozó albumán. Nagyon jó a srác!

Hiphop.hu: Olvastam, hogy elindítottad a Hiphop Egyházat.
Kurtis Blow: Igen. Amerikában a legújabb dolog, a Hiphop Egyház. Nézzétek meg, www.hiphopchurchny.com. Valójában egy normális templomról van szó, de a gyerekeket, a hiphop nemzetet Jézusról, a Bibliáról, a Megváltásról, a Feltámadásról és minderről az ő nyelvükön tanítjuk. Azon a nyelven, amit értenek, a hiphop nyelvén.

Hiphop.hu: Hogy néz ki egy szertartás?
Kurtis Blow: Olyan, mint bármely más templom, de van egy DJ, vannak b-boyok, és evangélium rap. Istenről rappelünk.

Hiphop.hu: Elreppelitek a Igét?
Kurtis Blow: Bizony. „Pusztulás van. / Azt mondtam pusztul a nemzet / A zavarodottság fala meg csak emelked / Egyház forradalom kell / felszabadítjuk az igét / hallgasd meg te is mit ígér / Nem halljátok / Ó, nem, mert fületek bezárjátok / itt az ideje, hogy a menny emlékeztessen, / mint Kingnek az álma / itt az idő, mindenki az enyémet hallja / nem hallod a Szentírást / ez az ördög dolga nem vitás / de ne hallgass rá, fordulj Istenhez / elég volt, tovább ne fegyverkezz!” Ilyesmik, ILYESMIK!!

Hiphop.hu: Huh, ez elég meggyőzően hangzott! Mit várhatunk ma este?
Kurtis Blow: Remélem nagyon jól fogja magát érezni mindenki. Semmi erőszak, amúgy is soha sincs erőszak Kurtis Blow koncerteken. Nagyon ritkán van verekedés a koncertjeimen. És tudod miért? Mert mindenki jól érzi magát. Ha már itt tartunk, egy jó MC-nek az a dolga, hogy szórakoztassa a közönséget. Mic Controller / Crowd Controller. Inkább CC-nek kéne minket hívni, Crowd Controllereknek. Szóval csak jó kedvet, sok Old School hiphopot és sok b-boykodást igérhetek!

Hiphop.hu: Van valami üzeneted a magyar rajongóknak?
Kurtis Blow: Természetesen. Eljött az idő, hogy megtaláljátok Istent, itt és most. Mindent kipróbáltunk már, semmi más nem működik, úgyhogy itt az idő. Forduljatok Isten felé!

Hiphop.hu: Köszönöm szépen, igazi megtiszteltetés volt ez a beszélgetés.
Kurtis Blow: Én köszönöm és üdv mindenkinek!

Jurij Ganjov

Képek a buliról: http://www.hiphop.hu/sub.php?pg=media7167_hu