Betöltés...
VADKELET III. - Nyíregyháza
A buli, amiről olvashattok majd az alábbiakban, 2004.04.08-án volt megtartva Nyíregyházán, ahova ArtosCsaba, MC Gőz és Geri a.k.a. Skillz társaságában jutottam el. Kiváncsi voltam, hogy milyen a keleti végeken egy rapbuli, milyenek az emberek, milyenek a zenék, milyen a hangulat. Sajnos nem mondhatom azt, hogy kellemes emlékekkel távoztunk a helyszínről. Na de lássuk is mi történt...
A buli maga egy igényes, tágas, felújított helyen volt megtartva, a városközpontban. Nem volt bíztató jel, hogy amikor megérkeztünk, (kb este tíz körül lehetett), alig lézengtek a klubban, és már igazán számítani sem lehetett nagyobb embertömegek érkezésére. A hangosítás, valamint a zene sem volt a legjobb, a dj-k teljesen ismeretlen zenéket toltak, ráadásul olyanokat, amikre nem annyira indult be az elvileg bulizni vágyó közönség. Így aztán, aki ott volt a szórakozóhelyen, nem igazán bulizott, csak ült, és beszélgetett, ivott a barátaival. Nem volt egyáltalán semmi, amire azt a szót lehetett volna használni, hogy partyhangulat.
Na de ekkor jöttek a fellépők... Nem tudom megérteni, hogy emberek hogyan képesek olyan dolgokkal fellépni, mint amiket ott hallottunk. A legnagyobb természetességgel rappeltek a srácok pl. Dilated Peoples és egyéb lopott alapokra, bár ez még a jobbik eset volt, itt legalább vmi zene is volt a szöveg alatt. A többi instrumentált nemigazán lehet zenének nevezni sajnos. De talán itt még lehetséges némi fejlődés... És ami a legjellemzőbb, csak a haverok pörögtek a zenére, senki más. A tipikus, haverom azt mondja jó a cucc tehát tehetséges vagyok szituáció volt megfigyelhető. A buli és a fellépők színvonala egyre jobban közelített az abszolút nullához, de ekkor még bizakodtunk, hátha lesz jobb is még a rendezvény. Sajnos tévedtünk. Előkerült valahonnan egy G.O.D. nevezetű formáció, akiknek sikerült a már meglévő nem túl magas léc alá menni másfél méterrel legalább, ahol már a béka is búvárfelszerelésben közlekedik.
De a legnagyobb probléma az volt velük, hogy mivel azt hitték magukról, hogy kurva jók, nem voltak hajlandóak lejönni a színpadról... a szervező srác sajnos sokadszorra bizonyította, hogy nem igazán volt a helyzet magaslatán, így ez a nagyszerű, freestylenak vagy fellépésnek (nemtudtuk eldönteni hogy mi az fene folyt a szinpadon) nevezett szar több mint háromnegyed órán át tartott. Végül valahogy sikerült leimádkozni a porondról őket, de ekkor már áldásos ténykedésüknek köszönhetően a buli amúgysem nagy létszámú közönsége legalább a felére csappant. Ekkor már csak Gőzék produkciója volt hátra, de nekik – érthetően – nem nagyon állt kézre a mikrofon körülbelül 13 ember előtt, akiknek a hangosabb része ráadásul nem is kiváncsi rájuk. Végül hosszas rábeszélés után mégis a fellépés mellett döntöttek a srácok, Csabi fel is ment a színpadra, hogy elnyomja az első dalát. De nem tudta befejezni, mivel a hatalmas sikert aratott G.O.D. formáció egyik tagja vagy a brigád haveri körének egyik prominense a szám kétharmadánál sikeresen fejbe dobta Csabit egy korsó sörrel. Szerencsére a helyen müanyag pohárban volt kapható, így a hatalmas sörfoltokon kívül semmi egyéb nem történt vele.
A fellépésnek itt vége is szakadt természetesen, a srácot, aki dobta a poharat, a biztonságiak kivezették (megjegyzem, a biztonságiak csak ekkor voltak a helyzet magaslatán körülbelül az egész este alatt, egyébként a hely előtt beszélgettek, a buliban magában körülbelül 15 percet tölthettek). Ugyan Csabit találták el, de bárki más ment volna fel az emelvényre akkor, annak vágták volna fejéhez a poharat. Amikor a hely előtt tisztázni próbáltuk a helyzetet, hogy mindez miért történt, miért dob fejbe valaki egy korsó sörrel egy olyan embert, aki azért utazott három órát, hogy többek között őt is szórakoztassa, ezt a választ kaptuk: „ez van bazzeg, nem bírod a kritikát”. Engedtessék meg, hogy megkérdezzem, ez a mai magyar szint, hogyha valakinek a zenéje nem tetszik, akkor hozzávágjuk azt, ami a kezünkben van? Ha nekem nem tetszik a srác zenéje, megüthetem kritika címen? Mi ez? Aki ismeri Csabát (meg aki nem ismeri személyesen, az is) tudja hogy ő nem az az ember, akinek nem lehet kritikát mondani a zenéjéről. Bárkivel bármikor szívesen beszélget akármiről, tanácsokat ad, segít ott, ahol tud. És erre ezt kapja? A buli itt ért véget egyébként, és ennek az incidensnek köszönhetően ennek a hármasnak egyik tagja sem lép fel többet Nyíregyházán és környékén. Úgy érzem, ezt a lépést teljesen meg lehet érteni.
Ez a pohár sör, ami Csabi fején landolt – és lehet hogy ez most nagy szónak tűnhet – az egész magyar hiphopközegnek szólt. Mindenki összetartásról beszél, mindenki dobálja össze-vissza ezeket a szavakat, hogy respect, peace és társai… minek? Ettől nagyobb emberek lesztek? Nem a szavakkal kell dobálózni, hanem a tettekben megmutatni azt, hogy mit is jelentenek ezek a fogalmak. Azt az embert, aki 260 kilométert vezet azért, hogy fellépjen, mert meghívták egy buliba, tisztelni legalább annyira, hogy meghallgatjátok azt, amit csinál, és ha esetleg tetszik, bólogattok, mozogtok, tapsoltok. De nem. Repül a sör. Ez az Magyarország, építsünk rapkulturát!
Mindenki sír hogy nincs Magyarországon semmi. Persze hogy nincs, amíg az embereknek csak a pofája jár!
Nézzük sorba:
- koncertek: annyi volt az elmúlt másfél évben ebben az országban, mint amennyi összesen nem volt amióta ez a stílus létezik. Mégse mennek el az emberek, mert sokallják a belépők árát. Holott nem annyira horribilis árak vannak, egy vagy két hétvégi bebaszást kihagynátok, már lenne pénz a jegyre, és ezáltal több embert lehetne elhívni ide fellépni, mert veszteséges bulit senki sem akar csinálni! Bármennyire is szereti ezt a stílust.
- underground bulik: ide sem mennek el az emberek, akár vidéken, akár Budapesten van a buli… van három úgymond fellegvára a hiphop buliknak, ahol mindig sokan vannak (Pécs, Veszprém és Székesfehérvár), de a többit mintha elvágták volna. Ez miért van? Mert az egyszeri rapper sajnálja a pénzt a belépőre, pedig esetleg láthatná azokat élőben fellépni, akiket hallgat otthon vagy a buszon vagy akárhol. De nem, ez nem ér meg öt-hat-hétszáz forintot.
- Lemezek: mindenki tölti le a magyar albumokat, dalokat az internetről, különböző file-cserélő programok segítségével. Nagyon nagy érvágás lenne nektek, hogyha egy lerészegedést kihagytok, vagy nem toltok el egy gét, és ezek helyett megveszitek a kedvenc csapatotok lemezét? Nem jobb érzés egy eredeti cd-t tartani a kezetekben? Ezzel támogatjátok a kedvenceteket is, hogy abból a pénzből, ami esetleg haszonként bejön az albumeladások után, újra el tudjon menni stúdióba, hogy új és frissebb zenéket tudjon készíteni azoknak, akik erre kíváncsiak.
Kicsit elkalandoztam a nyíregyházi bulitól, de ezek a gondolatok jöttek fel bennem, végiggondolva a tegnap estét. A rendezvény maga – sajnos ezt kell mondjam – kritikán aluli volt, mind a szervezés, mind a fellépők, részéről. Reménykedtem, hogy itt is megmozdulhat valami, de ahogy figyeltem, semmi sem fog még jó ideig. És ez szomorúsággal tölt el.
Csabiék ezúton szeretnék megköszönni azoknak a debreceni és nyíregyházi és környékbeli srácoknak , akik az incidens után odajöttek, a bíztatást és a támogatást.
Tschöppy
A buli maga egy igényes, tágas, felújított helyen volt megtartva, a városközpontban. Nem volt bíztató jel, hogy amikor megérkeztünk, (kb este tíz körül lehetett), alig lézengtek a klubban, és már igazán számítani sem lehetett nagyobb embertömegek érkezésére. A hangosítás, valamint a zene sem volt a legjobb, a dj-k teljesen ismeretlen zenéket toltak, ráadásul olyanokat, amikre nem annyira indult be az elvileg bulizni vágyó közönség. Így aztán, aki ott volt a szórakozóhelyen, nem igazán bulizott, csak ült, és beszélgetett, ivott a barátaival. Nem volt egyáltalán semmi, amire azt a szót lehetett volna használni, hogy partyhangulat.
Na de ekkor jöttek a fellépők... Nem tudom megérteni, hogy emberek hogyan képesek olyan dolgokkal fellépni, mint amiket ott hallottunk. A legnagyobb természetességgel rappeltek a srácok pl. Dilated Peoples és egyéb lopott alapokra, bár ez még a jobbik eset volt, itt legalább vmi zene is volt a szöveg alatt. A többi instrumentált nemigazán lehet zenének nevezni sajnos. De talán itt még lehetséges némi fejlődés... És ami a legjellemzőbb, csak a haverok pörögtek a zenére, senki más. A tipikus, haverom azt mondja jó a cucc tehát tehetséges vagyok szituáció volt megfigyelhető. A buli és a fellépők színvonala egyre jobban közelített az abszolút nullához, de ekkor még bizakodtunk, hátha lesz jobb is még a rendezvény. Sajnos tévedtünk. Előkerült valahonnan egy G.O.D. nevezetű formáció, akiknek sikerült a már meglévő nem túl magas léc alá menni másfél méterrel legalább, ahol már a béka is búvárfelszerelésben közlekedik.
De a legnagyobb probléma az volt velük, hogy mivel azt hitték magukról, hogy kurva jók, nem voltak hajlandóak lejönni a színpadról... a szervező srác sajnos sokadszorra bizonyította, hogy nem igazán volt a helyzet magaslatán, így ez a nagyszerű, freestylenak vagy fellépésnek (nemtudtuk eldönteni hogy mi az fene folyt a szinpadon) nevezett szar több mint háromnegyed órán át tartott. Végül valahogy sikerült leimádkozni a porondról őket, de ekkor már áldásos ténykedésüknek köszönhetően a buli amúgysem nagy létszámú közönsége legalább a felére csappant. Ekkor már csak Gőzék produkciója volt hátra, de nekik – érthetően – nem nagyon állt kézre a mikrofon körülbelül 13 ember előtt, akiknek a hangosabb része ráadásul nem is kiváncsi rájuk. Végül hosszas rábeszélés után mégis a fellépés mellett döntöttek a srácok, Csabi fel is ment a színpadra, hogy elnyomja az első dalát. De nem tudta befejezni, mivel a hatalmas sikert aratott G.O.D. formáció egyik tagja vagy a brigád haveri körének egyik prominense a szám kétharmadánál sikeresen fejbe dobta Csabit egy korsó sörrel. Szerencsére a helyen müanyag pohárban volt kapható, így a hatalmas sörfoltokon kívül semmi egyéb nem történt vele.
A fellépésnek itt vége is szakadt természetesen, a srácot, aki dobta a poharat, a biztonságiak kivezették (megjegyzem, a biztonságiak csak ekkor voltak a helyzet magaslatán körülbelül az egész este alatt, egyébként a hely előtt beszélgettek, a buliban magában körülbelül 15 percet tölthettek). Ugyan Csabit találták el, de bárki más ment volna fel az emelvényre akkor, annak vágták volna fejéhez a poharat. Amikor a hely előtt tisztázni próbáltuk a helyzetet, hogy mindez miért történt, miért dob fejbe valaki egy korsó sörrel egy olyan embert, aki azért utazott három órát, hogy többek között őt is szórakoztassa, ezt a választ kaptuk: „ez van bazzeg, nem bírod a kritikát”. Engedtessék meg, hogy megkérdezzem, ez a mai magyar szint, hogyha valakinek a zenéje nem tetszik, akkor hozzávágjuk azt, ami a kezünkben van? Ha nekem nem tetszik a srác zenéje, megüthetem kritika címen? Mi ez? Aki ismeri Csabát (meg aki nem ismeri személyesen, az is) tudja hogy ő nem az az ember, akinek nem lehet kritikát mondani a zenéjéről. Bárkivel bármikor szívesen beszélget akármiről, tanácsokat ad, segít ott, ahol tud. És erre ezt kapja? A buli itt ért véget egyébként, és ennek az incidensnek köszönhetően ennek a hármasnak egyik tagja sem lép fel többet Nyíregyházán és környékén. Úgy érzem, ezt a lépést teljesen meg lehet érteni.
Ez a pohár sör, ami Csabi fején landolt – és lehet hogy ez most nagy szónak tűnhet – az egész magyar hiphopközegnek szólt. Mindenki összetartásról beszél, mindenki dobálja össze-vissza ezeket a szavakat, hogy respect, peace és társai… minek? Ettől nagyobb emberek lesztek? Nem a szavakkal kell dobálózni, hanem a tettekben megmutatni azt, hogy mit is jelentenek ezek a fogalmak. Azt az embert, aki 260 kilométert vezet azért, hogy fellépjen, mert meghívták egy buliba, tisztelni legalább annyira, hogy meghallgatjátok azt, amit csinál, és ha esetleg tetszik, bólogattok, mozogtok, tapsoltok. De nem. Repül a sör. Ez az Magyarország, építsünk rapkulturát!
Mindenki sír hogy nincs Magyarországon semmi. Persze hogy nincs, amíg az embereknek csak a pofája jár!
Nézzük sorba:
- koncertek: annyi volt az elmúlt másfél évben ebben az országban, mint amennyi összesen nem volt amióta ez a stílus létezik. Mégse mennek el az emberek, mert sokallják a belépők árát. Holott nem annyira horribilis árak vannak, egy vagy két hétvégi bebaszást kihagynátok, már lenne pénz a jegyre, és ezáltal több embert lehetne elhívni ide fellépni, mert veszteséges bulit senki sem akar csinálni! Bármennyire is szereti ezt a stílust.
- underground bulik: ide sem mennek el az emberek, akár vidéken, akár Budapesten van a buli… van három úgymond fellegvára a hiphop buliknak, ahol mindig sokan vannak (Pécs, Veszprém és Székesfehérvár), de a többit mintha elvágták volna. Ez miért van? Mert az egyszeri rapper sajnálja a pénzt a belépőre, pedig esetleg láthatná azokat élőben fellépni, akiket hallgat otthon vagy a buszon vagy akárhol. De nem, ez nem ér meg öt-hat-hétszáz forintot.
- Lemezek: mindenki tölti le a magyar albumokat, dalokat az internetről, különböző file-cserélő programok segítségével. Nagyon nagy érvágás lenne nektek, hogyha egy lerészegedést kihagytok, vagy nem toltok el egy gét, és ezek helyett megveszitek a kedvenc csapatotok lemezét? Nem jobb érzés egy eredeti cd-t tartani a kezetekben? Ezzel támogatjátok a kedvenceteket is, hogy abból a pénzből, ami esetleg haszonként bejön az albumeladások után, újra el tudjon menni stúdióba, hogy új és frissebb zenéket tudjon készíteni azoknak, akik erre kíváncsiak.
Kicsit elkalandoztam a nyíregyházi bulitól, de ezek a gondolatok jöttek fel bennem, végiggondolva a tegnap estét. A rendezvény maga – sajnos ezt kell mondjam – kritikán aluli volt, mind a szervezés, mind a fellépők, részéről. Reménykedtem, hogy itt is megmozdulhat valami, de ahogy figyeltem, semmi sem fog még jó ideig. És ez szomorúsággal tölt el.
Csabiék ezúton szeretnék megköszönni azoknak a debreceni és nyíregyházi és környékbeli srácoknak , akik az incidens után odajöttek, a bíztatást és a támogatást.
Tschöppy
Kapcsolódó hírek
NEWSRANK
hirdetés
partnerek
