Grand Agent egy rendkívüli adottságokkal rendelkező philadelphiai MC, aki korán nevet szerzett magának underground körökben. Első albuma, a „By Design” után nagyot fordult élete amikor 2001 nyarán Kölnbe, Németországba költözött. Európai életéről és az európai hip-hopról beszélgettünk vele és DJ-jével az A38 hajón történt fellépése előtt:

HHH: Hogy jött az elhatározás, hogy Németországba költözz?
GA: Húú… már a Groove Attack kiadóval dolgoztam, akik németek, és náluk jött ki az első albumom, illetve később ők értékesítették a második albumomat, illetve annak a remix változatát. Velük dolgoztam már régóta és egyre többször utaztam át hozzájuk Németországba, megismertem az embereket egyre inkább, dolgoztam más németekkel, és aztán úgy alakult, hogy át is költöztem.

HHH: Szerinted könnyebb számodra a német piacon megélni? Jobb a helyzeted így Németországban, mintha Amerikában maradtál volna?
GA: Igen, egyértelműen megnövekedett a hallgatóságom. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy eleve könnyebben kerültem be a köztudatba a németeknél, mert a Groove Attack német, és rajtuk keresztül már ismertek valamennyire az emberek. Könnyebb volt ezért itt elindulni, mert több lehetőségem volt itt Európában, mint otthon, úgyhogy belefogtunk, hogy lássuk meddig jutunk el.

HHH: Nemrég felbontottad a kapcsolatot a Groove Attack-kal, mégis maradtál Németországban. Egyértelmű döntés volt, hogy a jól bevált német piacon maradj?
GA: Amikor szerződést bontottunk a Groove Attack-kal, akkor velük csak mint kiadóval váltak el az útjaink, az értékesítést továbbra is ők csinálják, szóval nem volt olyan nagy harag, ugyanúgy dolgoztam velük is tovább, csak más felállásban. Németországban pedig azért maradtam, mert alapjában véve minden amit csináltam az itt volt Kölnben, az egész albumomat is itt csináltam, itt volt az életem.

HHH: Ott is fogsz maradni? Végleg letelepülsz?
GA: Igazából most nem kizárólag ott élek, egy kicsit vagyok Philly-ben, aztán tudod eljövök egy kicsit Kölnbe, felveszünk pár dolgot, fellépünk hétvégenként sokfelé, sok külföldi helyszínen is, mint például itt Budapesten. Szeretnék amúgy egy kicsit újra Amerikára fókuszálni és nevet szerezni magamnak a tengerentúlon. Szeretném, ha jobban megismernének otthon, hogy legalább úgy ismerjenek, mint itt Európában, és mostanában ezen dolgozom. Nemrég fejeztünk be egy turnét az USA-ban, kb. 2 hónapig tartott, januárban és februárban. A turné után visszajöttem most ide, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül Németországban élnék pillanatnyilag.

HHH: Két album után, mi a fő célod Amerikában, hip-hop előadóként?
GA: Amit most szeretnék elérni, hogy újra bemutassam magam a hazai közönségnek, illetve igazából önmagamat is újra be kell mutatnom a rap zenének, mert nagyon sokat tanultam a zenének a világra tett befolyásáról itt Európában, és most visszatértem az alapokhoz újra. Igazából azt hiszem ahhoz, hogy olyan szintre jussak a karrieremmel, mint én szeretném, újra kell tanulnom az egész zenét, és tudnom kell, hogy a mai srácok mit hallgatnak, a különböző stílusokat amivel elő tudod adni a zenédet. Ez az, amivel mostanában foglalkozom, egy átmeneti időszakban vagyok, újratervezem önmagam.

HHH: Ennyi év után Európában, mondhatjuk már, hogy inkább az európai szemszögből látod a dolgokat?
GA: Azt hiszem, inkább úgy mondanám, hogy sokkal kerekebb képet látok az életről. Csak két kontinenst láttam eddig igazán, de azt hiszem ez az a két kontinens, amelyeknek a legnagyobb befolyása van a világra, úgyhogy egyértelműen másképp látom a dolgokat.

HHH: És most, hogy láttad az európai és az amerikai életformát, mi a különbség?
GA: A különbség az, hogy nincs különbség végeredményben. Persze van egy csomó minden, de minden, ami különbözik, az az apró részletekben rejlik meg, az összképben már nem látod a különbséget. Általánosságban beszélve: itt is és ott is vannak emberek, akiknek vannak álmaik, terveik, meg minden ilyen, ami az életük. Azt mondjuk érdekes látni, ahogy az emberek másképp állítják fontossági sorrendbe a dolgokat az életükben, ez egy olyan dolog, ami feltűnt nekem, de ezen kívül, egy idő után az emberek csak emberek, és ha így nézed, akkor többé-kevésbé minden hely ugyanolyan.

HHH: Németország viszont számodra ideális környezet mert már érett hip-hop kultúra van, Európában magasan kiemelkednek a hip-hop szintjén Franciaországgal együtt.
GA: Szerintem jobbak, mint a franciák.

HHH: Jobbak?
GA: Nem kifejezetten jobbak, ezt nem tudom megítélni, mert nem sokat voltam Franciaországban, de az biztos, hogy Németországban a hip-hop légkör és piac nagyon előrehaladott állapotban van, bármi más, Amerikán kívüli helyhez képest.

HHH: OK, váltsunk témát. Tervezed-e, hogy egykori legendás bandáddal, a „Name”-mel együtt kiadjatok egy lemezt?
GA: Hááát… talán. Szóval dolgozok most is néhány taggal különféle melókban amiket ők csinálnak, segítek nekik, hogy elkészüljön a cucc és kiadják. Mindig tervben van egy album, de azt hiszem, kicsit már a sors kezében van a dolog, mert van olyan amikor valamin már nem tudsz segíteni, akármennyire is akarod… Úgy értem ha úgy alakulnak a dolgok akkor egyszer majd összejön egy Name album, de még nem tudni mikor. A terv még mindig megvan, és szerintem még nem vagyunk elkésve vele, hogy albumot készítsünk. Az is benne volt, hogy kimondatlanul is vártuk, hogy valamelyikünk szólóban elismerést szerezzen, és ezek után előre mozdítsa a csapat szekerét is, de még egyikünk sem jutott el egyénileg erre a szintre. Bandaként pedig előjöttek olyan dolgok is ahogy öregedtünk, hogy más volt a felelősség rajtunk felnőtt emberként, más problémák jelentek meg, meg ilyenek.

HHH: Volt már viszont 1998-ban egy albumotok „Lost Page of the B-Boy Document” néven, ami csak kazettán jelent meg, ugye?
GA: Igen, volt egy ilyen, de az nagyon underground szinten került piacra, szinte csak Philadelphiában. Volt még néhány single és EP lemezünk amit sikerült kiadatni az utóbbi években, de ezek is kis példányszámban kerültek ki. Azt hiszem egy kicsit túl művészies volt a zenénk az embereknek, illetve magának a hip-hop piacnak is, nem találtuk meg vele igazán a célközönséget. Szerintem még mindig jó zenék azok, csak sok időbe és fáradtságba kerül, hogy azt a stílust megismerjék és elfogadják az emberek, úgyhogy ha nem találsz olyan embert, aki ugyanúgy látja a dolgokat mint te, akkor nem lesz olyan aki támogassa a zenédet. Ezért tart annyi ideig egy ilyen lemez alá kiadót találni, mert mindenkinek tetszett, de senki nem tudta megmondani, hogy miként lehetne ilyen zenét egy marketing stratégiába építeni és így soha nem kerültünk be sehova a bandával.

HHH: Bemutatnád nekünk egy kicsit a DJ-det is?
GA: Persze! Ő itt velem DJ Kut-L!
DJ Kut-L: Mizu? :)

HHH: Mizu :) Mióta dolgoztok együtt, hogy ismerkedtetek meg?
GA: :) Őt is Kölnben ismertem meg a Groove Attack kiadón keresztül, és már azt hiszem több, mint 2 éve dolgozunk együtt és együtt lépünk fel.

HHH: Mit üzennétek végül a hip-hop rajongóinak, illetve mindenkinek, aki a hip-hopban benne van, egy olyan országban amelyik évekkel van Németország mögött, de mégis ugyanazon az európai piacon, mint a németek?
DJ Kut-L: Szerintem annyira nem gáz a helyzet. Én egyértelműen szeretek itt lenni, mert kicsit tényleg olyan mint amilyen Németországban volt 6-7 évvel ezelőtt, de jó értelemben. Van valami olyan pezsgés itt még, ami otthon már eltűnt a hip-hop életből. Magyarországon még minden lelkesedésből megy. Az emberek általában azt hiszik, hogy sokkal rosszabb itt, de igazából nincs akkora különbség. Nincs még annyi pénz benne, de ha a bulikra gondol az ember, akkor látja, hogy alakul a téma.

HHH: Nyersebb itt még a hip-hop élet? Fanatikusabbak az emberek?
DJ Kut-L: Sokkal inkább még a zenéről szól ez az egész itt, mint a pénzről, illetve az image-ről.
GA: Persze az image is fontos és a pénz is fontos, de amíg a zenéről szól az egész, addig rendben lesztek!

[Interjú: aMGee]