Anno Györemix! írta az egyik hazai magazinban a Splash-ről, hogy akinek szívügye a hiphop, ez a fesztivál a mekkája. Maximálisan alátámasztom, sőt tudtuk ezt mi is már rég, meg terveztük is többször hogy ki kellene látogatni, de csak idén lett 100 százalékos a németországi túra Chemnitz városába. Nem bíztuk a véletlenre: már tavasszal jegyrendelés, meglettünk végül egy kocsival, közeledett a dátum, egyre jobban vártuk az egészet. A ’line up’ ugyan kicsit gyengébb volt, mint az elmúlt években, de így is akadt jó néhány előadó, akiért bizony simán megérte a kiutazás.
              Az időjárás és az előrejelzések bizony nem kecsegtettek sok jóval, ám ez sem tántorított vissza. Hajnalban indultunk Veszprémből, Szlovákián és Csehországon keresztül irány Németország. Kellemes út volt, kellő ráhangolódással, a tervezett idő alatt ki is értünk kora délutánra. Ekkor már a leleményesebb és tapasztaltabb zömmel német fesztiválozók sátrukat felverve várták a fellépések kezdetét. Leparkolás az autóerdőben, aztán sátorállítás volt a menet, a kora őszi időből pedig hirtelen barátságos napsütés kerekedett. Sajnos a délutáni Keith Murray koncertet így is lecsúsztuk, de semmi probléma, bemenetel és szétnézés jegyében állítottuk fel kollektíven a fesztivállal való komolyabb ismerkedés első lépéseit. Ajándékboltok, ruhaárusok, hanghordozó-vételezési lehetőségek a standokon, és mindez a hiphop jegyében természetesen, emberek tömegeivel, akik e stílus jegyében gyűltek össze fesztiválozni több ezren, több tízezren. Beljebb kerülve a Write4Gold európai döntőjét véltük felfedezni, közelebb is mentünk, hiszen Magyarországot képviselve a Hungarian Finest válogatott csapat is versenyben volt. Nikon-ék kiváló koncepciót festettek, ami alapján szerintem simán belecsúszhattak volna az első vagy a második helyre, ám végül csak harmadikok lettek. A teljes képgalériát az alábbi címen találjátok: http://www.write4gold.info/html/News_MORE.7+M5e88735ea69.0.html .
Graffiti után irány a nagyszínpad, ugyanis este 7-kor Slum Village koncert volt programügyileg, a detroiti csapat zenéje pedig igencsak ínyemre való. Gyors beállás, a színpadra dob kerül a DJ-pult mellé, illetve egy billentyű is. Aztán indul is a show, Elzhi és T3 jönnek a színre, hogy szórakoztassák a nagyérdeműt. Ha létezne hiphop nagykönyv, és színpadi lazaság fejezet benne, akkor bizony egy Slum Village fellépéssel simán lehetne prezentálni mit takar e kifejezés. Jönnek az ismertebb zenék amikből klipp is van, mint például az ’Ez Up’ vagy a ’Tainted’, tolnak szóló cuccokat is, közben az énekes refrénekkel a billentyűs  srác vokáljai reptetnek egészen Detroit-ig. Kiváló műsort kapunk, J. Dilla megemlékezés többször, jó pár bítje fel is csendült az este alatt. Az egy órás fellépés hamar elmegy, így kell kezdeni a koncerteket, eléggé feltüzeli az esténket. Aztán kis körbenézés megint, majd az MZEE színpadot célozzuk meg Pal One fellépése miatt. Manneheim városának ékes előadója igen minőségi zenéket dob ki piacra, például Roey Marquis-val közös lemeze a ’7 tage’ eladásügyileg is jól produkál. Lényeg a lényeg egy kiemelkedően energikus fellépést kapunk Dj-vel, mindenféle ’bekkgrándemszí’ nélkül. Jó látni hogy az előadásmódja maximálisan alkamazkodik az aktuális szám hangulatához, a lassabb zenéket is élvezhetően tolja. Ráadás gyanánt egy új cucc a következő albumáról, ami télen jön ki, plusz zárásnak a ’Verstopfung 2005’ c. felvétel, ami az egyik leghúzósabb reppje véleményem szerint. Végzünk itt is, és még nincs vége a napnak. Irány a nagyszínpadhoz vissza Seeed koncertre. Megmondom őszintén a lemezeik abszolút nem fogtak meg, de ha már itt vagyunk megnézzük mit tudnak élőben. A nagyszínpad elé függöny gördül, alakítják át, közben emberhegyek amíg a szem ellát. Izzott a levegő, a németek ekkor már tudták, amit én csak később. Aztán elindult valami olyasmi, aminek a végén a pozitív csalódás érzése futkározott bennem. Egy hihetetlen látványos ’denszhólregi’ parádé, 10 fős zenekarral, színpadi látványelemekkel, megfelelő időben felvillanó mértékletes kivetítőzéssel, zenével-tánccal, melyre egy egész fesztivál megmozdult. A számok nagy részével még csak köszönőviszonyba sem voltam, ám amíg a műsor ment csak táncoltunk-pörögtünk, nem csoda, hogy ezért a zenekarért Európa számos fesztiválja lobbizik, hogy elhívják. A koncert vége a nagyszínpadi programok végét is jelentette egyúttal, így célba vettünk egyéb lehetőségeket. A Seeed koncerten felbuzdulva elugrottunk a Danchall sátorba, majd ezután mikor befértünk már meglestük egy élő legenda műsorát, ugyanis a ’Coke’ sátorban Jazzy Jeff zenélt. Levegő sok nem volt a dugig megtelt helyen, így sokat nem maradtunk, megcéloztuk sátrainkat alvás céljából, mondván a holnapi nap igen erős lesz…
              Szombaton ’kelés-gyógysör-döner’ jegyében nyitunk valamikor délelőtt, programcsekk még egyszer mi merre. Aztán nekiindulunk a sátortáborból a ’feszkó’ felé, ugyanis délután 2-kor a nagyszínpadon Pete Philly & Perquisite fellépés élőzenével, vonós és zongorakísérettel. Aki hallotta a ’Mindstate’ c. lemezt tudja mire számíthat, könnyedebb dallamok, nagy szerep a hangszereknek. Minden klappolna is, ám a műsor elején megjön a monszun német verziója, azaz szakadni kezd az eső, ám mivel nincs nagy tömeg, beállunk egy sátor alá, ahonnan még a fellépést is látjuk. Kellemes délutáni örömzenélés ez, természetesen a hangosítás tökéletes. Koncert végén mondván elugrunk átöltözés ilyesmi, mert azért kicsit megáztunk, szóval még jobban esik így a sátorig vezető 15 perces úton ismét elázunk, ám bízva az időben nem tántorít el, hiszen délutántól a ’line up’ a következő: Azad, Saian Supa Crew, Curse, Gentleman, Fat Joe, Dj Premier. Úgy gondolom ez nem egy rossz névsor. Tehát délután 5-től Azad kezdett, szerencsére a koncert elejére elállt az eső is. A török származású ’Bozz’ fellépésére igencsak rámozdultak a németek, érdekes volt viszont, hogy a színpadon hátul közel 15-20 ’Game Over’ /ez Azad új albumának címe/ feliratú pólóban pózoló szintén török származású fiatalok álltak aztán bólogattak. Volt benne ilyen kis nagyzolás fless vagy nem tudom, lényeg a lényeg a műsor elég korrekt volt. A törzsanyag az új albumról volt hallható, de nem maradtak el olyan zenék sem, mint például a ’Phoenix’ vagy a ’Mein Block’. Azad után francia vizekre eveztünk, akarom mondani jött a Saian Supa Crew, akiket elég sokan vártak. Sly the Mic Buddha lépett a színre, aki belőtte gyorsba a mikrofonokat, ’bítbáxolt’ picit, mely alatt a közönség hangos ovációval fejezte ki tetszését. Aztán szépen elindult a műsor. A színpadot jól kihasználva, sok mozgással, kiváló váltásokkal, egyszóval a megszokott ’szájánsó’, amit nem lehet megunni. Amit kicsit hiányoltam, hogy a régebbi lemezekről kevesebb dolog volt, de hát ez nem is csoda, hiszen ha úgy vesszük, az aktuális hanghordozó a ’Hold up’ tavaly év végén jelent meg, gondolom nagyban benne vannak a lemez népszerűsítésének turnéjában. Az ’ X Raisons’-re nagyon megőrült aztán a nép, amikor felcsendült, na meg Sly egyszemélyes szájdob betétjére a műsor végén. Hamar elment ez az órás műsor is, de mire felocsúdtunk hogy vége, már pakolták is be Curse koncertjére a hangszereket. Idén tavasszal már voltunk Bécsben a ’Sinnflut’ turné oszták állomásán, most is hasonlóan vártuk ezt a fellépést is. Curse nem bízta a véletlenre, hozta mind a frissebb, mind a régebbi zenéit. Volt itt ’ Und was ist jetzt’ kiváló kísérettel, ’10 Rap Gesetze’ miegymás, meg sajnos a monszun is visszatért és elkezdett olyan szinten szakadni az eső, hogy rengetegen el is mentek, de jó pár ezren így is maradtunk. Csakhogy innentől kezdve az eső nem tette meg azt a szívességet, hogy eláll, tehát kora estétől másnapig szakadt megállás nélkül. Mondván, hogy leszarjuk ezt is maradtunk természetesen Gentlemanra is, ronggyá áztunk már a Curse koncert végére, de nem puhánykodtunk, kitartó a magyar. Jött az úriember és hozta a pozitív dolgokat a zenéjével, hallottuk már előtte 2-szer is régebben Gentlemant, sok újdonság nem volt, de az ő fellépése önmagában is kivételes a vokálokkal, a kitűnő zenészekkel kiemelkedő muzikális unikum. A törzsanyag a ’Confidence’ lemezről csendült fel, az időjárás többször szóba került fellépés közben, hogy faszák vagyunk hogy itt maradtunk a zuhé ellenére is. Végig is nyomtuk a koncertet, bár addigra totálisan felszedtünk jó pár kilót vízügyileg, akarom mondani rommá áztunk, és az eső csak nem akart elállni. Fat Joe elejét még láttuk, aztán mondván, hogy cserélünk ruhát vissza a sátorba. Na ami itt volt, az kedvünk szegte rendesen, ugyanis az egyik sátorba állt az ujjnyi víz. Így például én a vizes ruhámban feküdtem le a vizes hálózsákomba, bár a koncertek és alkoholbevitel feledtették mindezt, szerencsére kutya bajom nem lett.
                 Lényeg a lényeg, felkeltünk és még mindig szakadt az eső, úgy döntöttünk nem kockáztatjuk meg a tuti tüdőgyulladást, így a 3. napra tervezett ’shoppingolás’ a standoknál, plusz az esti szuperkoncert a Robert Schuman nagyzenekar kiegészülve a német hiphop elittel sajnos kimaradt. Hozzáteszem a németek nagy része úgy tett, mint mi, sátrat bontott, és indult haza. A zord időjárást leszámítva kiváló volt ez egész fesztivál. Olyan volt, mint amit láttunk anno a Viva-n. Egy stílus összehozott egy fesztiválnyi embert 3 napra, mint már ezt írtam az elején. Jövőre 10 éves lesz a Splash. Szerintem megyünk megint… ha lesz… Részletek a fesztivál hivatalos oldalán:
http://www.splash-festival.com

Írta: Eckü
Fotók a világhálón:
http://splash-festival.com/gallery
http://boombap.cz/photoz/splash-festival-2006-photoz-by-mates
http://www.mtv.de/splashfestival